17. fejezet

A KHOMM

Miközben Dorsk 81 a Khomm fő űrkikötője felé vezette a hajójukat, Kyp Durron az ablakon át bámulta a városok szabályos struktúráját.

Dorsk 81 nyugtalanul fészkelődve figyelte a kontrollpanel műszereit, amint a leszállást irányította. A dokkban már vesztegelt néhány űrhajó a számokkal jelölt négyzetekben. A klónok bolygóját számtalan kereskedelmi hajó felkereste. A Khomm lakói azonban ritkán hagyták el világukat, szívesebben maradtak otthon, és végezték szokásos teendőiket.

Dorsk 81 olajzöld bőre kissé sötétebb árnyalatot vett fel.

– Jó érzés megint itthon lenni – mondta. – Amikor elhagytam ezt a bolygót, még nem bontakoztak ki a jediképességeim, de most érzékelem, amit akkor tapasztaltam. Rendkívül barátságosnak találom ezt a helyet. Érzem a bolygó lakóinak szeretetét. Te is érzed, Kyp?

Kyp bólintott, leplezve szkepticizmusát.

– Mint a távoli hívogatást.

Dorsk 81 ártatlanul pislogni kezdett.

– Igen, ez az.

Amikor kinyitották a rámpát, Kyp csodálkozva tapasztalta, hogy kisebb tömeg gyűlt össze a fogadásukra. A sima bőrű teremtmények tapsolni kezdtek, amint Dorsk 81 kilépett a napfényre, és felemelte jobb kezét.

Kyp a barátja mögött állt, és odasúgta:

– Miért jöttek ki ennyien? Ez bámulatos.

– Híres vagyok, amióta jedilovag lettem – felelte Dorsk 81, szégyenlősen nézve barátjára. – A Khomm történetében én vagyok az első, aki ilyen váratlan dolgot tett.

Kyp elfojtott egy nevetést, mivel tudta, hogy Dorsk 81 komolyan beszél. Azután a fogadóbizottság egyik tagja közelebb lebegett egy antigravitációs korongon állva. A merev arcú idegen uniformist viselt, és a vállán valami jelzés volt látható.

Dorsk 81-re nagy hatást tett az idegen megjelenése.

– Ő bizonyára a város polgármestere, Kaell 115. Ilyen közelről még sohasem láttam. Évtizedek óta ő a város vezetője. Ez benne volt a genetikai kódjában.

De amint a tömeg közelebb sodródott az űrhajóhoz, Kyp észrevette a polgármester gyerekes arcvonásait, amelyek arra utaltak, hogy nem tölthette be a posztját évtizedekig.

A polgármester felemelte a jobb kezét, mint ahogy Dorsk 81 tette.

– Kaell 116 vagyok, az új polgármester – mondta. Üdvözlöm önt, Dorsk 81! Megtiszteltetés számunkra, hogy egy ilyen fontos személy hazalátogat. – Kezével az antigravitációs korong felé intett. – Kérem, engedjék meg, hogy a szállásukra vigyem önöket!

A polgármester formálisan üdvözölte Kypet. Ezután felléptek a korongra, amely a tömeg fölé emelkedett, majd ellebegett az űrkikötőből. Az olajzöld idegenek integettek, valóságos hősként ünnepelve Dorsk 81-et.

Kaell 116 a lakóházak felé vezette az antigravitációs korongot. Az utcákon fasorok magasodtak a szabályosan nyírt, bíborszínű és kék pázsit fölé. A növények ellenére a levegőben szmog terjengett.

A házak zöld erezettel tarkított fehér homokkőből épültek. A város egész struktúrája annyira szabályos volt, hogy lehetetlennek látszott tájékozódni.

– Hogyan találjátok meg a helyes utat? – kérdezte Kyp. – Itt minden egyforma.

Kaell 116 bírálatnak tekintette a megjegyzést.

– Minden helyet megszámoztunk és katalogizáltunk. A Khomm tökéletesen áttekinthető hely. A városok lakói boldogok és elégedettek.

– Azt látom – mondta Kyp, mosolyt erőltetve az arcára. Sötét szemével Dorsk 81-re pillantott, aki valóban boldognak látszott, hogy hazatért.

Amint a korong tovasiklott, újabb idegeneket láttak, akik az ablakokból integettek. Végül egy épület előtt Kaell 116 letette a korongot a földre. A ház pontosan olyan volt, mint a többi. A két vendég leszállt a korongról, a polgármester pedig elköszönt tőlük.

Dorsk 81 azonnal a bejárathoz szaladt.

– Ez az otthonom! – kiáltotta. Kyp követte, amint a barátja beszaladt a házba, és megkereste a saját szobáját. A jól megvilágított folyosón ajtók sorakoztak. Az egyik kinyílt, amikor Dorsk 81 megállt előtte.

Két idegen lépett ki az ajtón, sima arcuk mosolyra húzódott. Kyp úgy érezte, mintha valakinek a különböző életkorú hasonmásait látná. Mindkét idegen olyan volt, mint Dorsk 81, az egyikük idősebb kiadásban, a másik fiatalabb és valamivel alacsonyabb volt.

Mindketten megölelték Dorsk 81-et, majd szapora beszédbe kezdtek. Kyp hátrább lépett, úgy érezte, nem tartozik a boldog társasághoz. Tulajdonképpen nem bánta. Honvágyat érzett. Eszébe jutott, amikor a szüleivel és a fivérével, Zethtel volt szülőbolygóján, a Deyeren. Egy antigravitációs korongon ültek a napsütésben, és horgásztak. De a Birodalom elpusztította azt a helyet, Kyp nem is látta gyerekkora óta.

A rövid üdvözlés után Dorsk 81 intett Kypnek, hogy menjenek be a lakásba.

– A barátom, Kyp. Ő is jedilovag. Ő pedig – fordult az idősebbik klón felé –, Dorsk 80, az elődöm. – Majd megveregette a kisebbik hasonmása vállát. – Dorsk 82, az utódom.

Kyp kissé kényelmetlenül érezte magát az egyforma egyedek láttán, de végül belátta, hogy sok furcsaság létezik a galaxisban. Körülnézett a helyiségben, ahol a Dorsk család élt. Mindenütt szabályos alakú bútorokat látott.

– Van valamelyiküknek felesége? – kérdezte, mivel a helyiségben rajtuk kívül nem tartózkodott senki.

A három klón furcsán nézett rá, végül Dorsk 81 felnevetett.

– Senkinek sincs felesége, Kyp. A Khomm minden lakója ivartalan. Ezért használjuk a klónozást a szaporodásnál. Évezredekkel ezelőtt eltűntek a nemek.

Kyp zavarban volt.

– Én csak arra gondoltam… de bizonyára tévedtem.

– Mindannyian tévedhetünk – mondta Dorsk 80, rosszallóan pillantva Dorsk 81-re. Kyp észrevette a mozdulatot, de úgy tett, mintha nem látta volna.

Később Dorsk 81 segített felállítani egy ágyat a parányi vendégszobában, így Kyp kihasználhatta az alkalmat, hogy négyszemközt válthasson néhány szót a barátjával.

– Dorsk 81 – kezdte –, most hogy láttam, mennyire stabil és változatlan a világotok, nem értem, mit akarsz itt jedilovagként kezdeni.

Dorsk 81 sárga szeme hirtelen megtelt rémülettel.

– Én sem tudom – suttogta, majd magára hagyta Kypet.

Kyp sokáig nem tudott elaludni. Kinézett az ablakon. Az éjszakai égbolton fényes csillagok milliárdjai ragyogtak. A Khomm közel volt a galaxis magjához, akárcsak a Core rendszerek, ahol a Birodalom erőinek túlélői rejtőztek.

Kyp a Core rendszerek kis szigetét bámulta, és azon tűnődött, vajon miért rejtőzködnek a birodalmiak, és mi lehet a szándékuk.

A fiatal Dorsk 82 másnap reggel megmutatta munkahelyét a klónok bankjában. A komplexum magasabb volt, mint a többi épület, és az alakja is lényegesen eltért. Ez volt az egyetlen nem szokványos épület, amelyet Kyp a metropolisban látott. Az épületet acél vázszerkezet alkotta, a falak pedig nem a hagyományos zöld erezetű mészkőtömbökből álltak, hanem átlátszó kristálylapokból. A kristálylapok olyan tiszták voltak, hogy Kyp az utcán állva is láthatta a benn dolgozókat.

– Mindent pontosan úgy találsz, mint amikor elmentél – mondta Dorsk 82. Az épületben meleg és páradús volt a levegő, amelyben vegyszerek jellegzetes szaga érződött. A szag nem volt kellemetlen, inkább szokatlan, egzotikus. Dorsk 80 elkísérte őket, mint egy iskolamester, aki büszkén vezeti végig birodalmán a látogatókat, megérintve mindent, ami mellett elmentek.

– Nem is tudtam, hogy korábban ezzel foglalkoztál – jegyezte meg Kyp, Dorsk 81 felé fordulva.

A barátja bólintott.

– Igen, a komputer-adatbázis tartalmazza valamennyi család genetikai információját. Amikor elérkezik az ideje a következő egyed létrehozásának, kikeressük a megfelelő DNS-kódot, és megalkotjuk az új klón egyedet.

– Általában minden klón egyforma – tette hozzá Dorsk 80. Kyp tudta, hogy Dorsk 81 rendellenes jelenség. A gyártási folyamat során valamilyen hiba történt, így alakulhatott ki benne az Erő iránti fogékonyság.

A fal mellett féminkubátorok sorakoztak, amelyekben az embrionális fejlődés utolsó szakasza zajlott. Dorsk 82 büszkén odavezette őket a terminálhoz, ahonnan figyelemmel lehetett kísérni több ezer inkubátor működését.

– Itt szoktál ülni – mondta Dorsk 82. – A távollétedben én végeztem a munkádat, de most, hogy hazajöttél, boldogan átadom a helyem.

Dorsk 81 elsápadt.

– De én nem ezért jöttem haza. – Segélykérőn nézett Kypre. – Folytasd a munkát a komplexumban, Dorsk 82! Én nem akarom ezt csinálni.

A fiatal klón értetlenül pislogott.

– De neked kell ezt végezned!

Dorsk 80 arca elsötétedett.

– Te vagy az utódom. Mindig tudtad, hol a helyed.

Dorsk 81 az idősebb klón szemébe nézett.

– Nem. Én jedilovag vagyok, és meg kell találnom az új helyem.

Kyp közbe akart szólni, hogy támogassa barátja érvelését, de belátta, hogy ez családi ügy, és nem szabad beleavatkoznia.

Dorsk 80 szigorúan nézett az utódjára.

– Nincs választási lehetőséged.

– De igen – jelentette ki Dorsk 81. – Van más lehetőségem… De ezt te nem értheted.

Dorsk 81 könnyes szemmel nézett két klónjára. Kypnek elszorult a szíve, amint a fájdalommal teli arcokat nézte.

Dorsk 81 családja szomorú töprengéssel töltötte a nap hátralévő részét. Kyp nem akarta zavarni őket, ezért visszahúzódott a vendégszobába. Sajnálta a barátját. Látta a Khomm lakóinak pangó életét, tudta, hogy nem érthetik meg Dorsk 81-et.

Dorsk 81 Kyp mellett ült. Hatalmas sárga szeme rendkívül beszédes volt, mégis hosszú percekig tartott, míg összeszedte a bátorságát, és megszólalt:

– Nem merek itt maradni – mondta. – Ha túl sokáig élnék ebben a városban a szüleimmel, hamarosan feladnám. Soha többé nem lennék jedi, elfelejteném mindazt, amire Skywalker mester tanított, és parányi fogaskerékként eltűnnék a Khomm történelmében… Mit tegyek? Amikor jedilovag lettem, minden olyan egyértelműnek látszott. De ennek a társadalomnak nincs szüksége jedikre. Akkor mi az én küldetésem?

Kyp megragadta Dorsk 81 karját.

– Gyere velem! Nekem szükségem van rád!

Dorsk 81 sima arca olyan volt, mint egy nyitott ablak, amelyen át bevilágít a remény napsugara.

Kyp szeme összehúzódott, amint a Birodalom elleni vérbosszúra gondolt.

– Elmegyünk a Core rendszerekbe – mondta. – Mi ketten kiderítjük, mit tervez a Birodalom.